Más
2014. július 27., vasárnap @ 15:20 | hozzászólok
[Más]
ELÖLJÁRÓBAN Nehéz dolgom lesz az első benyomás rögzítésével, mert a blogról természetesen már hallottam - nagyon jó a PRja.
DESIGN Khyra a legtehetségesebb designerek közé tartozik, és lenyűgöző munkát végzett. Valósággal marasztal ez a design, öröm ránézni és jó elmerülni benne, olvasás közben a halvány kék színek varázslatosan nyugtatóak és kellemesek.
ELRENDEZÉS Mintaszerű: minden a helyén, sehol egy felesleges funkció, áttekinthető és könnyen navigálható, ami egy ilyen volumenű munkánál (41 fejezet) kiemelten dicséretes.
EPILÓGUS Kérlek, ne haragudj, de bármilyen objektív próbáltam maradni, engem egyszerűen felbosszantott. Az első hat kérdésre szerintem a legtöbb olvasó igennel válaszol, de már itt kellemetlenül érzem magam, mert faggatózásnak tűnik - aztán pedig jön ez: "Volt már olyan, hogy családod sem volt? Hogy nem is otthon laktál? Hogy nem is volt igazi otthonod?" - nos, igen, volt egy olyan szakasz az életemben, hogy egy iroda padlóján aludtam, amíg ki nem dobtak, és nem láthattam az édesapámat akkoriban, de tessék? És tekintsünk el tőlem meg a sajátságos élettapasztalataimtól - mit szóljon az az átlagolvasó, aki idáig az összes kérdésre rábólinthatott, most meg hirtelen azt mondja, "igen, igen, igen - várj mi? Mi van? Nem. Nem volt. Miért kérded...?"
A szöveg persze folytatódik, de a hibája ugyanaz: egyszerre fájóan konkrét és nagyon általános. Párhuzamosan két ellentétes síkon fut a szöveg: az egyik a konkrét "Más"-regény, kérdésformában megírva, a másik pedig a kamaszkor univerzális tapasztalata, amivel minden olvasó könnyen azonosulhat. Bevonsz és elidegenítesz ugyanabban a pár rövid bekezdésben, és így a szöveg egyszerűen összeomlik.
"MÁS" A mottóban foglaltak (Volt már, hogy más voltál? Nem? Akkor tudd meg, milyen az!) az epilógus ellentétének tűnnek, amelynek a kérdései feltételezték, hogy igen, voltam már más: aztán pedig a mottó hozzámvágja, hogy nem drágám, átlagos vagy, de most olvashatsz egy sztorit valakiről, aki különleges. (Ööö... köszi...?) Ismét az univerzális ütközik az egyedivel. Az epilógus azt ígéri, hogy bevonja az olvasót a történetbe, és megtapasztalhatjuk a másság felemelő érzését, a mottó viszont a sztorin kívül helyezi a szemlélő, nem pedig a tapasztaló szerepébe.
És itt újabb problémák kezdődnek, megint ugyanazzal a hibával: ha a mindenkori olvasó az epilógus alapján részese a történetnek, ha az összes potenciális olvasó (99+ fő) "más," akkor mitől mások a mások? Ha mind mások vagyunk, akkor egy közösséget formálunk, ami abban azonos, hogy más - egy nagyon zavaró paradoxonnal.
A "más" szó ráadásképpen túl általános és homályos, és az emberi elme ilyenkor mindig konkretizálni, rendszerezni, kategorizálni akar - személy szerint a másságot én a homoszexualitás szinonimájaként értelmezem (ami egyébként egy jó regénytéma lenne,) ezután pedig eszembejuthat a kamaszkor kiközösített érzete, amikor rádöbbenünk, hogy mindenkitől különbözünk - és jön a pánik, amíg erőt nem találunk ebben a felismerésben. A regény inkább az utóbbival foglalkozik, de a cím és az epilógus alapján bármiről szólhatna, ami "más," ami eltér az úgymond "normától," legyen az egy különleges lány kalandja, vagy alternatív szexuális beállítottság, testi/szellemi fogyatékkal élők története, rassz-kérdés vagy vallási meggyőződés, sőt, szólhatna mutánsokról vagy zombikról - hiszen mind "más." [A társadalomba való beilleszkedés/mindenféle másság/elkülönülés témájában nagyon ajánlom a BBC "In the Flesh" című minisorozatát]
ÍZELÍTŐ Egy picivel konkrétabb, de még mindig nem egyértelmű, Janka tolószékes, leszbikus, zsidó, vagy csak simán egy kiközösített kamasz.
PUBLIKÁCIÓ A blog befejezett, jogtiszta, saját történet, és elég népszerű - megérett a kiadatásra, nem? Érdemes lenne megjelentetni, de a magánkiadás helyett a kiadóknál való kilincselést javasolnám, és egy olyan szerkesztőt és reklámszakembert, akik segítenek konkretizálni a regény témáját, célközönségét, és - mondjuk csúnyán - eladhatóvá teszik a terméket. A profizmusod ordít a blogról, de nem elég jó szerzőnek lenni, ha a munkádat nem feltétlen sikerül megfelelően tálalnod.
Ha mindenképp megmaradnál a blogformánál, de a régi hűséges olvasók mellett szeretnél új közönséget is bevonzani a kész munka véleményezésére, azt javasolnám, hogy kérd a keménymag segítségét: ők hogyan mutatnák be szeretett történetüket? Talán meggyőzőbb lenne pár rövid olvasói visszajelzés idézése, mint a mottó/epilógus/ízelítő szekciók ellentmondásos bemutatói.
- Raistlin
