Let's go to Seoul!
2014. július 15., kedd @ 16:54 | hozzászólok
[Let's go to Seoul!]
DESIGN HTML-design! (*‿*✿) Nagyon hálás kód, áttekinthető, rendezett, minimalista, de a vonat rajza ad neki egy fantasztikus nosztalgikus hangulatot. Az angol részeket (candies, written on, update) viszont átkódolnám magyarra - megkönnyíti az olvasó dolgát, és az angol nyelv nem igazán illeszkedik Szöülhoz. A címet koreai jelekkel beilleszteném a vonat képe alá, szerintem remekül mutatna, és még inkább hangsúlyozná a helyszínválasztás egyediségét. A betűtípust mindenhol növelném - imádják picire programozni, de csak úgy tudtam bármit is elolvasni, hogy rázoomoltam az oldalra. Adózz minimum 11px-el a szemüvegeseknek.
ELRENDEZÉS Mintaszerű. A belső menüpontoknál viszont nem érzem szerencsésnek a mangamaker-ös képválasztást, amatőr, elüt a dizájn profizmusától. Keresnék egy keleti stílusban dolgozó művészt, aki gyakorlásként szívesen rajzol OC-ket.
BEVEZETŐ (Sosem akartam repülőre szállni...) - Nagyon tetszik a közvetlen stílus és a párbeszédes forma, de mindenképp érdemes lenne húzni a szövegből. Az információ, ami kiderül belőle, egy mondatban összefoglalható: "A barátnőmmel vonattal mentünk Szöülba, és csodálatos hely" - erre felesleges nyolc mondat.
KINEK SZÓL A TÖRTÉNET? Sztáros fanficeknél mindig felmerül a veszély, hogy az író elkezd magának, és kizárólagosan magának dolgozni. Ennél a sztorinál is ezt érzem. A bandák rajongóit és Korea szerelmeseit vonzhatja a téma, de ez hamar kicsúszik a történet fókuszpontjából. Az "így sokkal több idő míg a eljut a városig" mondatból a "mi is ez tulajdonképpen?" szekcióban hiányzik az alany, a "nem hiába tanultak öt éve koreai nyelvet" pedig érdektelen.
Maya és Klau bemutatása sablonosra sikerült: Maya a tipikus "átlagos lány/jó tanuló/rámosolyog a szerencse egy ponton" karakternek tűnik a menüpont alapján, Klau pedig a Mary Sue-i vagány tökély. Bár már a stílusból is látszik, hogy ennél sokkal több van a karakterekben, és egyértelmű, hogy imádsz velük dolgozni, a klisés bemutatás az olvasó figyelmét aligha kelti fel. Arra fókuszálnék, miben különbözik ez a két lány a tucat regényhősöktől: érdekelne például, mi fogta meg őket ennyire az országban és a két bandában, mi nyűgözi le őket ennyire ebben a kultúrában?
ÖSSZESSÉGÉBEN Érdemes lenne nyitni az olvasóközönség felé, bevonni őket is a kalandba - érd el, hogy kezünket-lábunkat törve akarjunk Klauval és Mayával vonatozni Koreába, és mutasd be, számunkra mit kínál a történet - megismerkedhetünk Szöül kultúrájával, tanulni fogunk, röhögni, izgulni, találkozhatunk a k-pop sztárjaival virtuálisan, szuper karaktereket ismerhetünk meg? Ne bízz abban, hogy majd a fejezetek magukért beszélnek - rögtön ragadd kézen az olvasót, és vidd magaddal!
- Raistlin
