Iránytű
2014. augusztus 12., kedd @ 16:23 | hozzászólok

[Iránytű]


DESIGN Régen jártam ennyire gyönyörű blogon: összeszedett, átgondolt, elegáns, légies, vérprofi. Ritka az, hogy a villogó honlapok halmában az ember megáll az egyik ablakban, és percekig ott marad gyönyörködni. A te blogod egy kibaszott hóesés, lélegzetelállító és már-már felkavaróan szép. Ugyanakkor.




A tökéletesség örök átka, hogy a legkisebb hiba is páros kézzel szúrja ki a szemünket. Az a hatalmas Comic Sans Ű pedig az első dolog, amit észreveszünk.
Meg a gördülő háttér. A tapéta se mozog a falon, a könyvek lapjai se ficánkoljanak, ez is maradjék szépen a helyén.

ELRENDEZÉS Mintaszerű és egyedi. Hogy valami hasznom is legyen, szólok, hogy az "Iránytű" menüpont szövegében az "aprócska" szó kétszer is ismétlődik (javaslatok: csöpp, parányi, csekély) - no és ha már a kicsinyítőképzőknél tartunk: talán egy kicsit túl szerény a bevezetőd. Ha a személyiséged alapvetően ilyen, akkor persze nagyon is rendben van, sőt, üdítően hat a blogger harsány kihaénnem-köreiben, de egy reklámszakember a szívére venné. Ha te nem hiszel a saját blogod nagyszerűségében, akkor az olvasók miért tennék?
Leszámítva persze, hogy minden tökéletes. Khm.
És hogy ráfrissítettem, és máris hárommal több feliratkozód van. 
Köztük én is.

A Térkép címkesor-elrendezéséért külön szeretlek.

KÖSZÖNTŐ Látogatók/érdeklődők/publikum/titeket/stb kis betűvel írandó (feleslegesen hízelkedő benyomást kelt máskülönben.) Az utolsó mondatot imádom, a fogalmazásmóddal viszont problémáim vannak. Nem rossz, de nagyon inog. Az udvarias, már-már fellengzős stílus ütközik a felerőltetett szerénységgel, aminek meg ellentmond az egész "ismerd meg Elena Brame-t!" stílű reklámszöveg. Tetszik, hogy bevallottan személyes, szubjektív blog lesz, de E/3-ban beszélni saját magadról visszás. Ne sztárold magadat, nem tesz jó benyomást - értem persze, hogy "Elena" alterego és márkanév, akit az olvasók már ismerhetnek és szerethetnek, de mégiscsak egy emberről van szó: rólad. A bemutatkozás menüben is rejtélyként és feladványként beszélsz magadról. Nem érdemes megteremteni önmagad mítoszát, hiszen azon túl, hogy rossz reklám - hiszen önhittségnek is interpretálható - írói hiba: mint amikor egy karakterről csak elmondod, hogy fantasztikus volt és misztikus, nem pedig megmutatod, és sorról-sorra rágják a szánkba, hogy érdemes tovább olvasnunk, mert ez a szereplő aztán annyira hűha hogy nagyon, de nem látjuk a bizonyítékát, nem magunktól kiáltunk fel, hogy "oké, őt itt én most imádom."

Persze félek, hogy a kritikám ezzel kapcsoltban némileg szubjektív, és lehet, hogy csak engem zavar ez a modor/modorosság; ugyanakkor a meggyőződésem, hogy egy csupaszív és intelligens lány vagy és vitathatatlanul profi blogger, és nincs szükséged erre az öntömjénezésre egy személyes blogon - a magánéletében persze mindenki úgy adja elő magát, ahogy csak kényelmes, de egy honlapon, különösen egy ilyen jellegű honlapon, érdemes bizonyos szabályok mentén játszani, és az "én is csak egy átlagos lány vagyok, mint bárki más ezen a Föld nevezetű bolygón" nem igazán hiteles a "lehetséges-e megfejteni" és "ilyen lennék? meglehet"-ek mellett.

ÖSSZESSÉGÉBEN Átgondolnám egy kicsit a honlap fókuszát. Ne azért legyen érdekes a véleményed, mert te vagy Elena Brame, hanem mert érdekes a véleményed. (És biztos vagyok benne, hogy az) - Oscar Wilde ugrik az eszembe, aki mindig udvarias volt, zseniális és szórakoztató, akinek a véleménye mindenkit érdekelt mindenről, és aki a történelem első sztárja volt: nem pedig celebe. A különbség, hogy mások beszéltek a tehetségéről, nem ő maga. Újra hangsúlyozom, hogy ezt nem a személyiséged kritikájának szánom, hanem hogy hogyan adod el a honlapot, ami egy személyes hangvételű véleményező oldal. Bízz a saját tehetségedben, a saját egyediségedben, a látásmódodban, és ne ásd alá a saját hitelességed azzal, hogy túlerőlteted ezeket.

- Raistlin

← régi bejegyzések
új bejegyzések →


Layout by ©RISKADPERTIWI.

All Rights Reserved.